Mi a lóversenyzés?

Mi a lóversenyzés?

A lóversenyzés az emberi faj történetének kezdete óta része egyetemes kultúránknak. Régészeti forrásokban remekül dokumentáltak az ókori görög, szír, babiloni és egyiptomi lóversenyek. A Kr.e. 648-tól kezdve a lóversenyzés és kocsihajtás olimpiai szám lett.

Sportként a lóversenyzés különlegessége a kezdetek óta napjainkig abból áll, hogy űzéséhez egy kivételes atlétikus képességekkel és adottságokkal rendelkező lovas és egy különleges körülmények között tartott, trenírozott és nem utolsó sorban tenyésztett ló kell.

Az ókortól megszakítás nélkül egészen a XX. század elejéig a világ minden államában komoly nemzetgazdasági érdek fűződött a lótenyésztéshez, s így a lovak puszta létéhez. A birtokolt lovak száma a hadrafogható lovas katonák számát jelentette.

A lovak kipróbálására a legmegfelelőbb alkalom a versenyek és szemlék során került sor. A komoly tömegeket vonzó eseményeken kereskedtek is a lovakkal. A lóversenyzés népszerűségének titka a sport egyszerűségben rejlik: adott távot mely ló és lovas futja le a leggyorsabban.Más formában is gazdát cserélhetett azonban pénz a lóversenyzésben résztvevők között. Az ókortól napjainkig virágzik a lóversenyfogadás.

Az európai lóversenyzés őshazája Anglia. Innen indult világhódító pályájára XVII. században az angol telivér lófajta. A három alapító ősmén: Darley Arabian, Byerley Turk és Godolphin Arabian utódai több, mint három évszázad alatt bejárták az egész világot. Versenyeken, háborúkban arattak diadalokat, tulajdonosaik féltett kincsként vigyáztak rájuk, életük köré legendákat szőtt a történelem.

Egy ló tartása sosem volt olcsó. A lótulajdonosok mindmáig a társadalom vezető rétegeiből kerülnek ki. A kezdetek kezdete óta igény volt a győztes ló díjazására, s mivel egy eleve tehetős réteg versenyeztetett, a díjak is csakhamar értékes tárgyak vagy magas pénzösszegek lettek. Napjainkban is megszokott jelenség, hogy uralkodók ajánlanak fel pazar nyereménydíjakat versenyeken.

A lóversenyzés a XVII. század óta standardizált keretek között folyik világszerte. A versenyek megrendezésének szempontjai egységesen a következők: a táv, a ló életkora és a ló által a versenyben vitt teher. Bizonyos versenyfajták évszázados hagyományokkal rendelkeznek szerte a világon. Derby-t és Kanca Díjat a világ minden civilizált részén futnak, de több tucat olyan verseny is van minden állam lóverseny-kalendáriumában, amelyek megrendezésében emberöltők óta nincs változás.

A versenyszezon csúcspontja minden évben a Derby. Az Edward Smith-Stanley, Derby 12. grófjáról elnevezett verseny a legnagyobb presztizsű lóversenyesemény. A derék gróf egy fogadás győzteseként érdemelte ki, hogy róla nevezzék el a versenyt, s hogy nevét megismerte a világ. Történt ugyanis, hogy 1779-ben a Jockey Club elnöke, Sir Charles Bunbury és Lord Derby elhatározták, hogy versenyt írnak ki hároméves mének és kancák számára. A névadást „fej vagy írás” döntötte el Lord Derby javára, így neve halhatatlanná vált. Derby-t nyerni annyit jelent, mint felkerülni a történelem lapjaira, a Derby győzelem a halhatatlanság egy formája.

A magyar nép eredetmondájának keletkezésétől kezdve foglalkozott lótenyésztéssel és lovaglással. A magyarság hatását a világ lovaséletére elég csak azzal jeleznünk, hogy a könnyűlovas fegyvernem elnevezését a világ egyetlen nyelvére sem kell lefordítanunk ahhoz, megértsék, mert minden nyelv átvette e formában: huszár. Magyarországon a lószeretet és lótenyésztés egyidős a nemzettudattal, talán még annál is idősebb.

A XVIII. század elején induló, hazafias kezdeményezésen alapuló reform kor óta, egészen pontosan 1827-tól kezdve rendeznek lóversenyeket Magyarországon. A Széchenyi István gróf áldásos tevékenysége következtében szárnyakat kapó lóversenyzés igen hamar olyan sikereket kezdett produkálni, amelyre a világnak oda kellet figyelnie.

1873-ban megszületett Kisbér, aki három esztendővel később megnyerte a világ leghíresebb versenyét, az Epsom Derby-t. 1874-ben Tápiószentmártonban látta meg a napvilágot Kincsem, akit az egyetemes kultúra Magyar Csoda néven ismer. A magyar lóversenyzés ikonikus telivére 54 versenyében egyszer sem talált legyőzőre Európa versenyterein négy éven keresztül. A virágzás eredményeként, s hazánk arisztokráciájának önzetlen munkája nyomán 1893-ban megkezdte működését az Alagi Tréningközpont és versenypálya. E helyszínen folyik napjainkban is a legtöbb magyar telivér tréningje.

Az első világháború és a trianoni békeszerződés a számos nemzetközi sikert felmutató magyar lóversenyzést teljesen tönkretette, ám Gróf Erdődy Rudolf áldozatos munkájának köszönhetően a második világháborúig új lendületet kapott. 1926-ban megépült a lóverseny futamoknak máig otthont adó Kincsem Park.

Hazánk történelmének és ezzel együtt lóversenyzésének újabb sokkon kellet átesnie és később felülemelkednie. Az 1920-as években kezdődő biztató újrakezdést derékba törte a második világháború elvesztése. Elszánt, lószerető szakemberek, katonatisztek, a nemesség végletekig kitartó része azonban hamvaiból támasztották fel a magyar versenyüzemet. Munkájukat az is nehezítette, hogy Magyarország politikai berendezkedése a világháború után a legkisebb mértékben sem kedvezett az úri világ miliőjét idéző sportnak.

A magyar lószeretet azonban erősebb minden politikai eszménél és irányzatnál. Azon szakemberek nemzedékei akiknek életformájává vált a lótenyésztés és a lóversenyzés, felszegett fejjel dacoltak az új renddel. Állami gazdaságokká szerveződtek az egykori híres ménesek, királyi díjak hiányában megszervezték a szocialista és népi demokratikus országok versenysorozatait. Ismét jöttek az eredmények. Az 1950-es évek elején pályára lépett a valaha élt legnagyobb magyar lovas, Kállai Pál, aki kalandos élete során több kontinensen is nyeregbe szállt. 1960-ban megszületett Imperiál, akinek már apja Imi is Európa-klasszisnak számított. Mintha kedvező égi jel lett volna, Imperiál Kisbéren született. A sárga Imperiál jelentősége nemcsak abban áll, hogy 25 versenyéből 20-szor nyert, hanem abban is, hogy utódai nyolc Derby-t, köztük magyar, bajor és NDK Derby-t nyertek. Imperiál trénere, aki azért vállalta el a ló idomítását, mert a ló senkinek sem kellett, s neki mégis megtetszett, a világ legtöbb Derby győzelmével büszkélkedő, közszeretetnek és megbecsülésnek örvendő mesteridomár, a 86 esztendős Aperianov Zakariás.

Az 1990-ben történt társadalmi változások rajatahagyták nyomukat a magyar lóversenyzésen is. Az állami tulajdonú ménesek kis híján mind magánkézbe kerültek, sok megszűnt. Negyven éves kihagyás után ismét megjelentek a magánfuttatók. Az elmúlt húsz esztendőben ezt a változást dolgozza fel a magyar lóversenyzés. Az állami kézben maradt versenyszervező minden évben kb. 350 pénzdíjazással rendelkező versenyt ír ki. Ezek közül a legnagyobb, a 14 millió forint összdíjazású Magyar Derby.

2004-ben állami beruházás keretében megújult a Kincsem Park. Az új pálya ad otthont azóta a lóversenyzés másik ágának, az ügető versenyeknek.

Az elmúlt évtized kimagasló szereplői a hazai lóversenyzésben a Pálfi család tulajdonában lévő Telivér Farm és Mikóczy Zoltán versenyistállója. A Telivér Farm hazánk legnagyobb telivértenyésztő vállalkozása, lovaikat több környező országban is treníroztatják. Mikóczy Zoltán híres lova Overdose révén lett a sport hazai zászlótartója, s került a nemzetközi figyelem középpontjába. Az egy furcsa véletlen folytán, gentlemen’s agreement keretében megvásárolt sprinter szupersztár Overdose-nak hála a magyar lóversenyzés ismét ki tudott lépni a nemzetközi élvonalba.

Napjaink magyar futtatói elsősorban Budapesten, de emelett Pozsonyban, Prágában, Bécsben, Berlinben, Pisa-ban és Rómában futtatják lovaikat. Overdose-nak köszönhetően magyar tréningben lévő lónak szurkolhattunk Hamburgban, Baden-Badenben, Párizsban és Ascot-ban, s a hazai futtatói közösség egyik legsikeresebb és legszínesebb futtatói szindikátusának, az A36 versenyistállónak köszönhetően idén a magyar lóversenyzés történetében először Dubai-ban is.

Napjainkban a magyar lóversenyzés életét több tucat elszánt, a sportért a végletekig rajongó versenyló tulajdonos és maroknyi évszázados múltra visszatekintő és új telivér ménes alakítja. Egy olyan zárt világot alkotnak a résztvevők, ahol évszázados morális és kulturális értékek határozzák meg a mindennapokat. A lóversenyzés mágnesként vonzza az élénk fantáziával megáldott embereket, gyakran kalandorokat is, de csak azok előtt áll eredményes futtatói vagy versenyzői karrier, akik számára a becsületesség, az adott szó ereje, a fair play és az évszázados hagyományok tisztelete szent és sérthetetlen. Ünnepnapnak számít minden vasárnap, amikor versenyeket tartanak a pesti Kincsem Parkban, ekkor találkozik egymással a szakma színe-virága.

A lóversenyzés a legigazságosabb sportok egyike. Korra és nemre való tekintet nélkül versenyezhetnek a lovasok telivéreiken, egyetlen szempont számít csak: ki éri el hamarabb a célt. A már említett zsoké szupersztár, Kállai Pál 73 évesen is rendszeresen versenyzett. A lóversenypályán, a mázsaházból a jártatóba indulva, egy egyszerű verseny előtt adta vissza lelkét a Teremtőnek.

Napjainkban annak ellenére futnak lóversenyeket világszerte, hogy az elmúlt száz esztendőben egyre hátrébb és hátrébb szorult a lovak szerepe a mindennapi életben. Az új idők jeleként megjelentek a hasonló elven alapuló autós és motoros gyorsasági versenyek, de a lóversenyzést nem tudták a háttérbe szorítani.

Azt kell gondolnunk, hogy az emberi természetben van valami, ami nem tudja elnyomni a lovak iránti szeretetet, nem tudja elnyomni a vágyat, hogy lovakkal szélsebesen vágtázzunk, vagy ha ezt nem tudjuk megtenni, akkor felbéreljünk valakit, hogy vágtázzon szélsebesen lovunk hátán helyettünk.

Gyorsaság, bátorság, becsületesség, fegyelem, fair play, hagyomány tisztelet, ambíciók, elegancia, kultúra, társadalmi megbecsülés – a pénz, csak hab a tortán. E fogalmak befolyásolják a lóversenyzést a világon mindenütt évszázadok óta, s e fogalmak fektették le az utat egyesületünk jövője előtt is.

Kovács Ödön Pejkó