ÉVÉRTÉKELŐ TULAJDONOSI SZEMMEL III.

Harmadik értékelőnk az az Orbay Gábor, aki hosszú évek óta futtat, nem mellékesen a MALOSZ Szövetségi Tanácsának is a tagja.

A 2015-ös évet az új igazgató azzal vezette be, hogy azt szeretné, ha mindenki jól érezné magát: a lovak, a szakma, a tulajdonosok és a közönség is.
A lovakat kérdeztem, de nem válaszoltak – 🙂 -, a szakma pedig majd elmondja a véleményét. Én tulajdonosként – természetesen csak a saját nevemben beszélek – nem éreztem jól magam.
Kezdődött azzal, hogy a szakma és a tulajdonosok egyöntetű tiltakozása ellenére ránk kényszerítették az Európai Unió legszigorúbb ostorszabályát, ami véleményem szerint sok esetben döntően befolyásolta a versenyek kimenetelét. Nem látom be, hogy erre miért volt szükség, hiszen Európa vezető országaiban sokkal megengedőbbek a szabályok, amit a közönség is láthatott a külföldről közvetített versenyeken. Félreértés ne essék, senki nem akarja agyon veretni a lovát (én biztosan nem), az ostor használatának szabályozásával egyetértek, de szeretném, ha a lovakból a valós képességüket ki tudnák hozni a lovasok, ami tavaly sokszor a szabályok miatt nem volt lehetséges.
Bevezették a kétévesek részére a kvalifikációt, aminek véleményem szerint a fogadók informálása szempontjából (mert ez lett volna a célja) semmi értelme nem volt, sőt többször félrevezette őket. A kvalifikációban összesen 98 ló indult és összesen csak 4 nem tudott kvalifikálni. Az összesen 22 próba első két helyezettjét vizsgálva megállapítható, hogy ezek közül a hivatalos versenyekben 20 nyeretlen maradt, és 16 még helyezve sem volt. A kvali utáni első nyilvános versenyben 20 még az első háromban sem volt. Külön érdekesség, hogy a későbbi legjobb kétéves, Jack the Giant bemutatkozásakor 8.(!) lett.
Megváltozott a Panoráma étterem szerepe is. Ezt korábban a tulajdonok és vendégeik részére tartották fent. Az ide történő belépéshez tulajdonosi kártya és megfelelő öltözék kellet. Jelen voltam, amikor egy egyébként mindig jól öltözött, sok lóval rendelkező tulajdonost nem engedtek be, mert farmer volt rajta… Most ennek klubszerű részét lezárták, ide „földi halandó” a lábát sem teheti be, még keresztül se mehet rajta. Nekem sosem volt asztalom az étteremben, a versenyeket a tribünről szeretem nézni, viszont ha egy kávét meg akarok inni, vagy beszélgetni szeretnék a bent levő barátaimmal, a fél tribünt meg kell kerülnöm, majd vissza. A tribün korábbi tulajdonosi részét is lezárták, onnan versenyt nézni nem lehet. Ennek megfelelően teljesen üres, illetve a Kincsem Kft. vezetői tartózkodnak ott. Ez bennem a 70-es, 80-as éveket idézi, amikor a versenynapok 90%-án Dr. Fehér Dezső igazgató egyedül, esetleg néhány vezetőtársával üldögélt büszkén a „fehér ház” teraszán. De az egy más rendszerben volt… Még annyit, hogy az étteremnek nem tett jót, hogy kinyitották a nagyközönség számára. Saját szememmel láttam, hogy valaki részegen fetrengett a lenti büfé vécéjében, majd egy óra múlva már kedélyesen iszogatott haverjaival a Panoráma egyik asztalánál. Jó ez?
A szezon előtt sebtében (a tulajdonosok és a szakma megkérdezése nélkül) összeállított versenyintézőség munkáját is bőven érheti kritika. Gyakorlatilag egész szezonban nem csináltak mást, mint az ostorütéseket számolták és hozták a szankciókat. Néha megkérdeztek egy-egy lovast és trénert a ló futásával kapcsolatban, amit aztán elfogadtak. Feltűnő formaváltozás miatt (volt belőlük jó néhány) senkit nem vontak felelősségre. Ami pedig a Magyar St. Legerben történt, egészen elképesztő. Egy ilyen verseny után hivatalból óvást emelni és a befutási sorrendet megváltoztatni … Jellemző, hogy se a zsoké, se a tréner nem óvott. Erről az 1979-es Kincsem Díj jutott eszembe, amikor a magyar krekket, a derbynyerő Gázsit a cseh vendég Nikolas két és fél hosszal(!) biztosan megverte. Szomorúan ballagtunk le a tribünről, de bemondták: óvás! Kiderült: Dr. Fehér Dezső igazgató utasította Vas József zsokét, hogy óvjon. Ezt megtette és Nikolast hátrahelyezték… Egy pillanatig sem akarom azt állítani, hogy most is így történt, de hogy a versenyintézőséget döntésénél az érzelmek (is) befolyásolták, azt igen. Ez pedig hiba.
Voltak azért jó dolgok is. A marketing javult, a lóverseny ismertsége és társadalmi elismertsége nőtt. Ebben nagy szerepet játszik az élő televíziós közvetítés is. A különböző fesztiválok is jól sikerültek és a pénteki versenynapok telitalálatnak bizonyultak. Ennek nagyon örültem. Örültem az all weather pályának is a Kincsem Parkban és Alagon, bár az alagi pálya elkészülte olyan hosszúra nyúlt, hogy a Derbyre nem lehetett megfelelően felkészülni, utána pedig filmforgatás miatt volt lezárva a nyári pálya, nehezítve a munkát. Szintén pozitívum, hogy végre elkezdődött az istállók felújítása is, sokkal kulturáltabb viszonyokat teremtve ezzel.
Összességében számomra több volt a negatívum, mint a pozitívum, ezért szomorúan éltem meg ezt az évet. Úgy érzem, mi tulajdonosok nem vagyunk kellően megbecsülve, szükséges rossznak tekintenek bennünket, akiket kordában kell tartani, irányítani kell. Azt kéne a vezetésnek belátnia, hogy mi (versenyszervező, versenyrendező, tulajdonosok és a szakma) egymásra vagyunk utalva. Egymás nélkül nem megyünk semmire. Sokkal több megértésre, tárgyalásra és kompromisszumkészségre lenne szükség a Kincsem Kft. vezetése részéről, feltéve, hogy az a cél, hogy a magyar lóversenyzés fennmaradjon.
Én ezt szeretném.

Orbay Gábor
Futtató
MALOSZ Szövetségi Tanács tagja