Interjú Maronka Gáborral

Az idei évben új sampiont köszönthettünk az idomárok között. Maronka Gábornak sikerült megtörnie Kovács Sándor több éves „uralkodását”. A több, mint 37 millió Forintos hazai össznyereménye és a 19%-os nyerési mutatója (ennél csak Hajdi Lajosé lett jobb, 23%!) predesztinálta erre a nagy sikerre. Ez alkalomból készítettünk riportot a halk szavú mesterrel.
Lóversenyzés.hu: Először is gratulálok az idei sampionátusodhoz! Bár én szinte az első pillanat óta ismerlek, mióta betetted a lábad Alagra, azért kérlek, mesélj magadról.
Maronka Gábor: 1981 október 25-én Születtem Zentán. Általános iskolai tanulmányaimat befejezve, Versenyló Tenyésztői Szakot végeztem Bácska-Topolyán és Zobnaticán.
L.: Hol és mikor szerettél bele a lovakba?
MG: 8 éves koromban szerettem bele a lovakba a Szerbiában található Zobnaticai ménesbirtokon. Ott kezdtem el lovagolni hobby szinten, majd verseny szinten.
L.: Mi késztetett arra, hogy elhagyd a szülőhazádat?
MG: Mindig is kíváncsi voltam arra, hogy hogyan működik külföldön a galopp sport.
L.: Kicsit nehézkesen indult a magyarországi pályafutásod, ha jól emlékszem, még egy eltiltásod is volt.
MG: Igazából, nem indult nehézkesen, mert én munkalovasként jöttem Magyarországra. Az, hogy lovagoltam pár versenyt itt, az csak a véletlennek volt köszönhető, mert mindig súlyproblémáim voltak.
L.: Mi volt az igazi indoka annak, hogy anno tőlünk is tovább álltál?
MG: Az igazi indoka az volt, hogy vízum gondokkal küszködtem. Annak idején, emiatt sok Szerbiai munkás el kellett, hogy hagyja az országot, köztük én is. Szerencsének köszönhetően, kaptam az M&S Racing-től egy olyan ajánlatot, aminek a segítségével elkezdhettem a tréneri pályafutásomat. 6 évig voltam Horvátországban, ahol számos kis verseny mellett több nagy versenyt is sikerült az idomítottjaimmal nyerni, többek között két Derbyt, Nemzeti díjat, valamint Ausztriában a Preis von Marchfeld-et. A Horvátországban töltött évek után következett Ausztria ahol rövid idő elteltével, már osztrák idomári licencet is szereztem, amit csak nagyon kevésen kaphattak meg, ha nem született Osztrákok voltak. Markus Geisler istállóját erősítettem, és az ott töltött 3 év alatt, az istálló igen komoly eredményeket tudott felmutatni.
L.: A kitérőd után hogyan kerültél Felsőpakonyba?
MG: Felsőpakonyból kaptam egy ajánlatot munkalovasként és elfogadtam.
L.: Nekem úgy tűnik, hogy nagyon jól érzed magad ott.
MG: Jól érzem magam, van egy jó csapatom, akikkel szeretek dolgozni és a hely is jó, ami el van zárva a többitől. Ők se tudnak semmit rólunk és minket sem érdekel más.
L.: Szerintem térjünk át az idei év értékelésére. Hogy viszonyítanád a tavalyi évhez képest?
MG: Az év folyamán sok külföldi versenyben vettünk részt. Volt pár olyan lefutott versenyünk, olyan lovakkal, akik a 2015-ös esztendőben kicsit „túlnyerték” magukat külföldön és ennek köszönhetően, olyan hendikep számmal indultak neki az idei évi külföldi versenyeknek, ami már „nem volt bennük”. Ennek ellenére, több lóval sikerült remek teljesítményt elérni és bizonyítanunk, hogy kell velünk számolni külföldön is. Belföldön maximálisan meg vagyok elégedve a lovak eredményeivel. Volt egy pár olyan versenyünk, amelyek kicsit el lettek lovagolva, ennek ellenére nem keseredtem el.
Tavaly kicsit könnyebb dolgunk volt, sok olyan öregebb klasszis állt nálunk, ami jobb beállítással indult, mint idén.
L.: Kik okoztak csalódást és kikkel voltál elégedett?
MG: Igazából csalódást olyankor okoztak, amikor rászaladtunk a mély német talajra és a lovaink beállításai nem voltak túl jók, nem voltak reálisak a német lovakkal szemben. Olyankor éreztem egy kis csalódottságot. Ló neveket nem szeretnék sorolni, de ha ért is csalódás, az ezeknek volt köszönhető. Elégedett voltam, minden olyan lovammal, ami külföldön futott, és amelyek a verseny után megnézve a videókat, átelemezve a versenyeket, megtalálva a hibákat és újra próbálkozva, bizonyítottak a továbbiakban.
L.: Vannak a jövő évre reménységeid?
MG: Sok reménységem van, nagy versenyekre és kisebb versenyekre is. A lóállományomat erősebbnek érzem, mint idén és szeretnék még az ideitől is „bombasztikusabb” évet zárni. Több új ló érkezett, amelyekről az eddigi munkák alapján még nem tudom, hogy mi rejlik bennük, de mind reménységnek számít.
L.: Feltűnően sok külföldi tulajdonú ló áll a tréningedben. Ennek a versenyszervező biztosan örül, mert mérsékli a folyamatosan csökkenő ló létszámot, de a magyar tenyésztők és futtatók már nem biztos, hogy örülnek neki.
MG: A régi kapcsolataimból származóan sok olyan tulajdonos erősítette lovaival az istállómat, akik hisznek bennem és látják a munka gyümölcsét. Azt, hogy ennek ki örül és ki nem, azzal én nem foglalkozom, de én nagyon örülök neki.
L.: Nagyon szépen köszönöm, hogy a rendelkezésünkre álltál. Kívánunk neked áldott, békés Karácsonyt és sikerekben, sportsikerekben gazdag boldog Újesztendőt!
MG: Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget. Én is Boldog, Békés Karácsonyi ünnepeket és egészségben, sikerekben gazdag Boldog Új évet kívánok!