BÚÉK

Tisztelt Olvasóink! Kedves Sporttársak!
Ismét eltelt egy esztendő, amely a Magyar Lóverseny kezdetétől számítva immár a 189. volt. Ez az esztendő is, mint már annyiszor a küzdelemről, kitartásról, sikerekről és egy csodálatos, nemes sportág jövőjébe vetett hitéről szólt. Volt benne mosoly, boldogság és néha könnyek. És remény. Remény, amelyben:
„Egyértelművé kell tenni, hogy a versenylófuttatók, vagyis tulajdonosok és a tenyésztők azok, akik még a hátukon viszik ezt a nemzeti hagyományokkal büszkélkedő sportot. Ők tesznek bele évről évre százmilliókban mérhető tőkét a rendszerbe, ami a folyamatos állami támogatás ellenére is rég befuccsolt volna nélkülük. Az idomárok, hajtók, lovasok és lovászok felelőssége viszont a színvonalas felkészítés és versenyzés megvalósítása, ami nélkül viszont a fogadók végképp más szórakozás után néznek. (Sajnos hatványozottan nagyobb a konkurencia a szórakoztató iparban, mint akár a hetvenes-nyolcvanas években.)
Az egészhez a nagy keretet a versenyszervező, -rendező szolgáltatja, aki a fogadásszervezővel kooperálva biztosítja a versenyzéshez, szórakozáshoz, fogadáshoz (a lóverseny, mint termékhez) szükséges feltételeket, és a szabályok betartását.”
/Horváth Zalán/

Annak reményében, hogy az Új Esztendő kezdetének első másodpercétől e szavak hatják át sportágunkat:
KÍVÁNUNK SIKEREKBEN ÉS SPORTSIKEREKBEN IS EGYARÁNT GAZDAG, BÉKÉS