Wielka Warszawska 2017.

Neveltetésem okán már gyermekkoromban is szerettem a lengyeleket. Nagypapám sokat mesélt róluk, majd a középiskolában egy lengyel tanár úr tanította nekünk az orosz nyelvet és ő is gyakran mesélt a lengyel-magyar barátságról.
Mint oly sok magyar fiatal, én is sokszor jártam a ’70-es években a világ egyik legszebb városában, Krakkóban.
Bármennyire is szerettem már fiatalon a lóversenyt, még sosem voltam Lengyelországban ilyen rendezvényen. Idén megváltozott minden. Mintegy három hónappal ezelőtt elkezdtem szervezni az utazást. Többeknek is felajánlottam, hogy jöjjenek velem. Végül a feleségemmel és Ábrahám Lászlóval vágtunk neki az útnak.
Természetesen nem csak a versenyre érkeztünk. Már pénteken délután és szombaton egész nap Varsó nevezetességeit nézegettük. A világháborúban 85%-ig megsemmisített várost nagy gondossággal és tervszerűen építették újjá. Az óvárost az eredeti állapotában, a többit meg élhetővé téve a sok parkkal és a nagy terekkel. Ami viszont már elsőre is szembetűnt, az a nagy tisztaság. Voltam már a világ sok nagyvárosában, de ilyen tisztasággal sehol sem találkoztam. De térjünk a lényegre!
Vasárnap délre a Krasne-i ménes vezetője jött értünk a szállodába és kb. 10 perces autózás után megérkeztünk a versenypályára. A VIP bejáratánál a lengyel Jockey Club elnöke fogadta a vendégeket. Megkaptuk a karszalagjainkat, majd felmentünk a VIP Silver-be, ahol minden vendég kapott egy ajándékcsomagot, egy program magazint és egy rozettát, hogy már messziről látható legyen, hogy kinek hová van belépési jogosultsága.
A gyönyörűen megterített asztalokon vendégváró falatkák és különböző italok várták a versenyre kilátogató vendégeket. A gasztronómia csodáiban bővelkedő svédasztalok mellett mindenféle ital – üdítők, borok, sörök és röviditalok – a belépő részét képezték. Vajon milyen lehetett a VIP Gold?
Na de mi a lóversenyre mentünk, foglalkozzunk inkább azzal!


A Wielka Warszawska napján tiszteleg a lengyel lóversenyzés a II. Világháborús hősi halottak és veteránok előtt. Így a versenynapon különböző katonai lovas bemutatók szórakoztatták a versenyre kilátogató közönséget, akik között sokan a világháborús lengyel katonai öltözékben voltak.
Az első futam egy II. kategóriás 1800 méteres verseny volt, ahol jött a papírforma. Utána következett a 36.500 zloty-val (kb. 2.600.000 Ft) díjazott Cardei, ami a mi Gróf Károlyi Gyula Emlékversenyünk megfelelője. A futamot a top favorit Glamours Thingie (FR) nyert biztosan, így tulajdonosának 21.000 zloty-t (másfél millió forint) keresett.

Glamorous Thinge

Két futam között bemutatták nekünk az általam oly kedvelt 78 éves szpíkert, aki mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk elmondta az összes magyar szót, amit tudott, azzal a gyorsasággal, ahogy a versenyeket közvetíti. Később még egyszer visszajött, mert eszébe jutott az a szó, hogy „csókolom”. Ezután egy Nyeretlen Kétéveseknek kiírt verseny következett, aminek az első díja 9.000 zloty (kb. 640.000 Ft). Meglepetés itt sem született. A negyedik futam már az 1600 méteres Mosznej volt, ami a mi Imperiál díjunk megfelelője. Itt jött a nap első meglepetése. Az első három tipp nem fért a táblára. A nálunk is jól ismert Lukasek-kel nyert a 3 éves Wiener Walzer apaságú kanca, Jagienka, így övé lehetett a 30.000 zloty-s első díj.

Jagienka

Ezzel a futammal kapcsolatban az volt az érzésünk, hogy egy jó formában lévő My Luck megnyerhette volna … Tény és való, hogy a lengyelek – talán a versenyrendszerük okán – mérföld alatti távokon nem rendelkeznek igazi klasszisokkal.
De térjünk vissza a versenyekre.
Következett a számunkra kimondhatatlan nevű – Nagroda Ministra Rolnictwa i Rozwoju Wsi – verseny, ami a mi Szent László díjunk megfelelője. Nem mellékesen ezt a versenyt nyerte anno a hazánkban is sikeresen futott Donatesso. Itt is érvényesült a teljes papírforma. Némi küzdelem után nyert a zsokéranglista vezető M. Abik-kal a szép küllemű Xawery (FR) (Planteur-Xaara/Xaar) és bezsebelhették a 33.000 zlotys első díjat. Pihenésképen a hatodik futam egy 1200 méteres III. kategóriás verseny volt. Itt sem történt nagy meglepetés, ha csak azt nem vesszük annak, hogy az elsőnek tippelt ló nem ért küzdelembe.

Xawery

És elérkeztünk az általunk olyannyira várt 2600 méteres Wielka Warszawska-hoz, ami a lengyelek legmagasabban díjazott versenye a 220.500 zloty (15,7 millió forint) összdíjazással, amiből az első helyezettnek 126 ezer zloty (közel 9 millió forint) jár. A rendkívül szép jártatóban tetszetős és jól felkészített lovakat láthattunk, bár őszintén megvallva pont a későbbi nyerő tűnt külalakra a legszerényebbnek.

Jártató

A verseny a lengyeleknél megszokott forgatókönyv szerint alakult. A vezetőlónak szánt Largo Forte 20-25 hosszal ment el. Az igazi verseny csak a 800 méter hosszú (és vagy 50-60 méter széles!) befutó-egyenes elején kezdődött. Ekkor Lukasek versenybe dobta az idei Hármas Korona nyerőt és a végére fölényes, 13 hosszas győzelmet aratott. A 2:54-es lefutási idő azért volt lényegtelen, mert a napok óta tartó esőzés miatt igencsak mély és fogós volt a pálya.

Bush Brave

… és akkor essen szó a nyerőről: Bush Brave (IRE) 3pm Bushranger-Moriches/Alhaart tulajdonosának első lova. Nem rossz kezdet, az biztos!


A tiszteletdíj átadása rengeteg turfrajongó előtt történt, ahol mindenki megtapsolta a győztes csapatot. Bár nem volt nemzetközi a verseny, de eljátszották a lengyel himnuszt.
A versenyt követően az étteremben a futtatók, a tulajdonosok és a ménesek vezetői megtárgyalták az addigi futamokat és jó hangulatú köszöntések vették kezdetüket.
Szinte észre sem vettük, de már el is indult az utolsó előtti futam, ahol szintén nem történt komolyabb meglepetés.
Jó szokásom szerint elkezdtem kidolgozni az utolsó futamot. Gondoltam a lengyelek legkisebb díjazású (6.000 zloty az első díj, ami kb. 430.000 Ft-nak felel meg) versenyében talán lesz keresnivalóm. Azt vélelmeztem, hogy a sampionjelölt Abikkal a negyediknek tippelt ló nyeri a versenyt. Vettem is alá négy lovat … és jött a szokásos formám: az első négy lovat vettem alá, Abik meg Issachar-ral sehol. De sose legyen ennél nagyobb bajom az életben!
Az utolsó futamot követően elkezdtünk készülődni, mert még egy 2 órás út várt ránk, hogy még aznap este megérkezzünk a másnapi Krasne-i árverés helyszínére. Nem mellékesen a versenynapon a Stadnina Koni Krasne igazgatójának a vendégei voltunk. Amikor elindultunk, fél órával az utolsó futam után, még mindig félház volt az étteremben.
Összességében megállapíthatjuk, hogy egy olyan versenynapon vehettünk részt, ahol minden a lovakról és a lóversenyben résztvevőkről szólt. Ez a versenynap bárhol megállná a helyét egész Európában. Biztos vagyok benne, hogy bár ez volt az első, de nem az utolsó alkalom, hogy ellátogattam erre a pályára.

Videók:

Cardei:

Mosznej:

Nagroda Ministra Rolnictwa i Rozwoju Wsi:

Wielka Warszawska:

Fotó: Vioda-racing, Tor Sluzewiec, Nagy István

/ Nagy István /