Tragédiából vígeposz: a görög lóversenyzés megmenekülése

Mikor a görög kollégák úgy egy hónapja, az Európai Tréner Szövetséghez való sikeres csatlakozásukat követően meginvitáltak magukhoz látogatóba, bevallom kicsit elgondolkodtam:
Mi újat tudnak ők nekem, a nyugati lóverseny kultúrában szocializálódott embernek mutatni?
Szkepticizmusom tartott egészen addig, hogy –némi tipikus mediterrán fejetlenséget követően- megérkeztem az Athéntól kb.30 perces autóútra levő Markopoulo versenypályára.
A tribün és maga a komplexum 2004-ben, az olimpiát követően épült. Az olcsó telekárak és az elképzelés, hogy ily módon lesznek kihasználva a játékok után csendben pusztulásnak induló istállók nagy szerepet játszottak a döntésben, hogy az athéni pálya a belvárosból „elköltözzön” lovastul, zsokéstul, trénerestül a semmi közepére.
A közvetlen szomszédságban található fedeles lovarda illetve szabadtéri pálya a mai napig otthont ad díjugrató illetve díjlovas versenyeknek. Meglepetésemre kiderül, hogy egy korszerű lóklinika is működik a telepen, három, Írországban illetve Magyarországon egyetemet végzett állatorvossal.
A telivérek számára fenntartott istállók többsége jó állapotban van, de a fentebb említett két arénához tartozó, üres boxok lehangoló látványt nyújtanak. A 2008-ban bekövetkezett válság és az azt követő rossz gazdasági helyzet miatt a galopplovak létszáma kétezerről pár százra csökkent és rengeteg szakmabeli nézett más elfoglaltság után, sorsára hagyva az itteni épületeket…


A régi trénerek közül ma már csak nagyon kevés aktív, viszont a fiatal generáció összefogása páratlannak tűnik a szememben. Egymásra mutogatás és siránkozás helyett felállítottak egy nyitott, ambíciózus, körültekintő és valóban (!) a lósport iránt elkötelezett „lovaregyletet”.
Nem határolódnak el semmitől, ami a fejlődésüket elősegítheti. Külföldi kapcsolatokat keresnek, próbálnak tanulni, tájékozódni, követni a világ lóversenysportjának eseményeit és támogatják egymás törekvéseit.
Görögországban a kedvező klíma miatt egész évben rendeznek versenyeket, viszont a meleg idő hátránya, hogy nem tudnak gyeppályát fenntartani, mivel ennek telepítése és öntözése rengeteg pénzt emésztene fel. A lovak 95%-a ír, angol vagy amerikai import, de elvétve találkozhatunk német illetve francia lovakkal és igen kis számban görög tenyésztéssel. Az árveréseken speciálisan „homokra való” angol telivéreket keresnek, rövidtávra, hiszen egy mérföldnél hosszabb távra kiírt versenyt nem igen találunk a naptárban.


Egy- egy tréner maximum 2 lovat küld ki egyszerre munkába, a munkalovasok kizárólag lovagolnak, míg az erre felfogadott személyzet az istállókat és a felszerelést tartja rendben.
A tulajdonosi kör igen változatos: a hoteligazgatótól az aktív díjugrató versenyzőn keresztül a popénekesig mindenkit megtalálunk a palettán, de ami példaértékű, hogy a fontos pozícióban lévő emberek is támogatják imádott sportjukat: csak a lóversenyszövetség elnöke közel húsz lovat vásárolt az elmúlt egy évben!

 

/ Prém Lívia /